Chiddingstone kastély

A Chiddingstone kastéllyal már egy jó ideje szemezek, de először is a semmi közepén van, másodszor nincs is minden nap nyitva. Most mindenesetre sikerült eljutnom ide is! Az idő elég borongós volt, de nem esett, ami igazán szerencse volt.

Az épület bármennyire is réginek néz ki az erődített falak, tornyok miatt, egyáltalán nem régi.

Valamikor az 1800-as években (ez itt nem számít réginek) döntött úgy az akkori tulaj, hogy gótikus stílusban felújítja az épületet, akkor nyerte el a mai formáját. Aztán egy kicsit hányatott sorsa volt, a második világháborúban a kanadai csapatok állomásoztak benne, mígnem 1955-ben Denys Eyre Bower tulajdonában került. Ő eredetileg banki hivatalnok volt, aki nem mellékesen lelkes gyűjtő is volt. Nem annyira mellékesen elítélték a barátnője meggyilkolásáért és több évig börtönben csücsült. Miután kiszabadult, visszatért a kastélyba, és aztán végül a leszármazottai adták át a National Trustnak, amely ma üzemelteti az épületet.

A kastélyba lépve rögtön a japán gyűjteménnyel találja magát az ember szembe. Egy szoba csupa Japánból származó tárgyak. Van itt természetesen szamurájkard, az egyik óriási nagy, legalább 2-2,5 méter hosszú volt. Több szamurájpáncélzat (mindegyiknek más "arca" van, némelyiknek még bajuszkája is van!), kis intarziás dobozkák, szekrénykék, maszkok - tényleg érdekes az egész.

Természetesen a tulaj a helyi történelmi relikviákat is gyűjtögette, főleg a Stuart-kori dolgokat. Vannak eredeti levelek, könyvek ebből az időszakból, festmények (I. Károly és neje, valamint II. Károly), kardok és még egy zongora is (elég ütött-kopott volt a jószág). Egy-két szobát meghagytak az eredeti berendezésekkel: egy hálószoba rém rusnya sárga rózsás tapétával, igazi fürdőszoba lábas káddal (és persze külön hideg-melegvizes csappal) meg egy nappali.

A jellegzetes angol mosdó: külön csap a meleg és a hideg víznek

Egy szoba Buddha-szobrokkal volt tele. Mindenféle volt itt: fából kifaragott, kőből, illetve aranyból készültek. Kisebbek-nagyobbak vegyesen. Némelyik nagyon kis helyes volt.

Aztán következett az egyiptomi gyűjtemény - hát ez eléggé szegényes volt. Érdekes volt a Nofretete szobor méretarányos másolata, aztán volt még két eredeti fekete kőből kifaragott szobor, de a többség apró ékszerek, használati tárgyak töredékei voltak. Nem igazán nyűgözött le a dolog.

Megmaradt még a kastély eredeti konyhája - ez érdekes volt a hatalmas mindenféle rendeltetésű tűzhellyel, mi több még egy kemence is volt az egyik sarokban.

A konyha

A kastélynak volt egy belső udvara is, sajnos a rózsák már régen elvirágoztak, így nem volt igazán szép.

A belső udvar

A kastély után sétáltam egyet a parkban. Közvetlenül a kastély épülete mellett találtam egy-két virágot, aztán rábukkantam a tóra is. Ugyanis lehet itt horgászni. Hát nem tudom. A víz meglehetősen koszos volt, szóval nem igazán lenne bizalmam az innen kifogott halat megenni. Olyan volt a víz, mintha nem lenne természetes vízutánpótlása és egy hatalmas nagy büdös pocsolya lenne. Persze lehet, hogy csak a látvány nem volt bizalomkeltő, és amikor a tavirózsák virágoznak, akkor egészen másképp festhet. Most csak a leveleket láttam, virágot alig.

Ahogy sétáltam a parkban egyszer csak kijutottam egy utcára. Az épületben láttam egy modellt a kastély mellett található településről, Chiddingstone-ról. A templomot és a vele szemben álló épületeket ábrázolta. A magyarázó szöveg szerint ez a főutca. Ha már ott voltam, megnéztem mindent.

A templom semmi extra, csak egy vidéki kis templomocska. A vele szemben álló épületek többszáz évesek lehetnek. Volt egy vöröstéglás fogadó (egy lélek nem volt benne), két épület, ami nagyon úgy tűnt, hogy nem lakott és hát a falu vegyesboltja. Ez aztán tényleg vegyesbolt volt, mert mindent lehetett benne kapni: zöldséget, félkész mikrós kaját, fagyit, legalább 20-30-féle mindenféle színekben pompázó és gondolom különböző ízesítésű gumicukorkát, kerti szerszámokat, gyertyákat, ajándéktárgyakat, szappant, tisztítószereket - szerintem tutira nem tudtam volna olyat kérni a nénitől, amit ő nem árult volna. Ráadásként még postaként is működött a hely (ennek következtében természetesen papírt, borítékot és íróeszközöket is árultak).

A mindent (is) áruló bolt

Miután megnéztem az apró kis települést, visszatértem a kastély parkjába és folytattam a sétámat az árnyas fák alatt. A tóparton megtaláltam a pecásokat is - ahhoz képest, hogy horgásztak, irgalmatlan hangosak voltak!