Linda Morvai • 11 nap
Az egészségmegőrzés és a vallás is önmegtartóztatásra int az évnek ebben a szakában – világszerte.
Forrás: Wikipédia
Tudjuk, hogy szinte minden vallásban fontos szerepet játszik a böjt, és a konkrét, étrendre vonatkozó szabályokon túl mindig van egyfajta spirituális vonatkozása is. A különböző kultúrák böjti szokásainak tanulmányozása az emberi lélek mélyére vezet.
A böjt gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza: az antikvitástól a középkoron át napjainkig bizonyos ételeknek az állandó vagy időszakos megvonása fontos szerepet játszott az emberiség életében, akár vallásos-spirituális, akár gyógyászati szempontok szerint művelték. Már a Kr. előtti 3. században íródott szanszkrit nyelvű indiai eposz, a Mahábhárata is említi a böjtöt. A böjt pozitív hatásait, legyenek azok spirituálisak vagy fizikaiak, jól ismerték az antik kultúrák. Az ókori görögök például Démétér, a termékenység és a földművelés istennőjének őszi ünnepét megelőzően egy teljes napig tartózkodtak az evéstől. A rómaiak átvették ezt a szokást, és októberben a Jejunium Cereris, vagyis Ceres istennő ünnepe alatt szigorúan böjtöltek.
A zsidó vallásban máig fontos szerepet tölt be a böjt, amely gyakorta egybefonódik az emlékezéssel, a hálával és a gyásszal. Az egyik szent böjtnap a Jom Kippur, vagyis az engesztelés napja, ilyenkor a hívők sem ételt, sem vizet nem vesznek magukhoz 25 órán át. A másik ilyen szigorú böjti nap náluk a Tisá beáv, vagyis a jeruzsálemi szentély pusztulásának emléknapja. Fontos, hogy a családok elsőszülött fiúgyermekei a Peszáchot megelőző napon is böjtölnek: ez szimbolikusan a 10. egyiptomi csapástól való megmenekülésüket idézi fel.
A muzulmán ramadán szintén igen szigorú böjtnek számít: a hithű mohamedánok ilyenkor egy hónapon át napkeltétől napnyugtáig nem esznek és nem isznak, nem dohányoznak, nem emelik fel a hangjukat, és egyáltalán, igyekeznek minden olyan tevékenységet kerülni, amely nem szolgálja a vallásos elmélyülést. A Muszlimok azért ünneplik kifejezetten ezt a hónapot, mert hitük szerint ekkor nyilatkoztatta ki Isten a Koránt Mohamed próféta számára.
A buddhizmus a böjt helyett inkább az evés közben is gyakorolt mindfulnessre, vagyis tudatos jelenlétre helyezi a hangsúlyt, noha a források szerint maga Buddha sokáig böjtölt a megvilágosodása előtt, így több olyan szobrot ismerünk, amely szinte csonttá soványodva ábrázolja őt. A buddhista szerzeteseknél még ma is bevett szokás, hogy a déli ebéd után a következő nap reggelig már nem étkeznek.
,,Meddig él meg egy ember étlen-szomjan? Azt hiszem, embere válogatja. A katolikus ember kibírja egy hétig is, mert az hozzá van szokva a böjtökhöz, de a lutheránusokért nem mernék jótállni.” — olvashatjuk Mikszáth Kálmán Fekete Város című regényében. Az idézet annyiból igaz, hogy a lutheránusok valóban nem böjtölnek, hiszen nem hisznek abban, hogy különböző alkukkal vagy jócselekedetekkel az üdvösség elnyerhető lenne. Maga Luther Márton is azt vallotta, hogy a hívők életében a böjtölés, tehát bizonyos táplálékok elhagyása vagy a teljes ételmegvonás öncélú és szükségtelen, mert nem visz előbbre a jó emberré válás útján.
Forrás: Wikipédia
Nem így gondolják azonban a görög ortodox egyház szerzetesei az Athosz-hegyen: az ő böjtölési módszerük kifejezetten híressé vált, és világszerte sok követőt vonz, nem utolsósorban a szerzetesek által megélt magas kor okán, ami ugye összekapcsolható a táplálkozási szokásaikkal. Stephen Moss, a The Guardian volt szerkesztője 2008-ban minden részletre kiterjedő riportot készített a kolostorok szerzeteseivel, akik azonban nem hagytak kétséget afelől, hogy az érdeklődők által vizionált ,,Athosz-hegyi detox programot” afféle bűnös világi különcködésnek tartják csupán. ,,Miért is akarnak ebben az esetben az emberek átvenni valamit a hegyi szerzetesek kultúrájából? Hogy tovább éljenek. Csakhogy miért akarnak tovább élni? Hogy tovább vétkezhessenek.” — mutatott rá Philotheous atya nevetve a program gyenge pontjára. A szerzetesek szerint ugyanis nem a böjtölésen van a hangsúly, hanem a lelki életen. Ettől függetlenül az Athosz-hegy szerzetesei egész évben sokat böjtölnek: alapjáraton három napot egy héten, és még többet húsvét illetve karácsony előtt. Hat óránál többet sosem alszanak, és maguk készítik egyszerű hagyományos recept alapján a kenyeret, a bort és az olíva olajat, ami étrendjük gerincét alkotja. Napi kétszer étkeznek a mértékletesség jegyében. Húst sosem esznek, de böjti napokon a halat, a tojást és a bort is elhagyják. Ilyenkor voltaképpen gyümölcsön, zöldségeken, rizsen és kenyéren élnek. Kifejezetten sok lencsét fogyasztanak: ez az egészséges hüvelyes híres a magas fehérjetartalmáról, így vegetáriánusok számára különösen ajánlott a fogyasztása. Mivel az Athosz-hegy szerzetesei a szokásos heti három napon túl 40 napot böjtölnek húsvét és karácsony előtt, valamint két hetet augusztusban Nagyboldogasszony ünnepére készülve, így összességében elmondható, hogy a naptári év felét böjttel töltik. A mutatók szerint kiváló egészségnek örvendenek: magas kort élnek meg, és a rákos megbetegedések szinte ismeretlenek körükben.
Hogyan követhetne azonban a ma embere egész évben egy ennyire szigorú diétát? A sussex-i Worth Abbey kolostor szerzetese azt nyilatkozta 2014-ben a BBC újságírójának, hogy mint mindenben, a böjtben is fontos a fokozatosság, tehát célszerű első körben a főétkezések közötti nassolást feladni. Szerinte az is fontos, hogy megfelelően lekössük az elmét a böjt ideje alatt: ,,Ha egy böjti napon csokoládétortára gondol az ember, az nem igazán fogja segíteni őt.” — vallotta meg Alexander atya a stábnak. A szerzetesek szerint az elkerülhetetlen éhségrohamok figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a böjtnek oka és célja van, ezáltal közelebb kerülhetünk Istenhez.
Persze nem csupán vallási okból böjtölhet valaki. Azt gondolhatnánk, a szekuláris böjt a modern idők terméke, azonban ez nem teljesen igaz: már az ókorban is böjtöltek pusztán egészségmegőrzési szándékból. Hippokratész ókori görög orvos szerint például a mindenféle poroknál és tinktúráknál sokkal célravezetőbb a kisebb bajok, betegségek gyógyítására a böjt. Arisztotelész írásaiból is az derül ki, hogy a böjt igen elterjedt gyógyítási módszer volt az ókori görögöknél. Ez a tendencia olyannyira fennmaradt, hogy a híres amerikai orvos, Isaac Jennings a 19. században sikerrel alkalmazta a böjtöt egyes komplikált eseteinél, például egy tífuszos gyermeknél. Jennings egyébként nemcsak az alkoholt, hanem a fekete teát, a kávét, a dohányt és a húsételeket is ártalmasnak tartotta az egészségre. Karrierjének egy bizonyos pontján teljesen kiábrándult a gyógyszerekből, placebókat kezdett adni a betegeinek és azt vallotta, hogy csak a természet gyógyíthatja meg, ami az emberi testben elromlott. Ezért kizárólag gyógyfürdőket, pihenést és diétát illetve böjtöt írt elő a betegeinek.
Napjainkban különösen nagy divatja van a böjtöknek és kúráknak, hiszen a rohanó, stresszes életmód egyik velejárója, hogy sokkal több táplálékot veszünk magunkhoz, mint amennyire valójában szükségünk van. Ezek a táplálékok ráadásul általában összetételükben sem megfelelőek. Ezt ellensúlyozandó talán sosem állt még annyiféle diéta az emberek rendelkezésére, mint manapság, és a sokszor egymásnak is ellentmondó táplálkozási guruk útvesztőjében könnyű elveszni. Pedig fontos lenne ezt jól csinálni, hiszen bármennyire is felvilágosultak vagyunk, azért a mentális és fizikai egészség még a 21. században is összefügg a táplálkozási szokásainkkal, a kedvelt vagy éppen került ételeinkkel. Az egyetlen biztos pont, amire a hétköznapokban és böjt idején egyaránt támaszkodhatunk, nem meglepő módon az ókori görögöktől ered: Μέτρον Άριστον (metron ariszton) — azaz mindent csak mértékkel…
