Dél-Vietnám összeomlását és Saigon kiürítését többször is felidézték a vonatkozó alkotásokban (a legfrissebb ilyen A szimpatizáns című sorozat, de a klasszikusok közül említhetném A szarvasvadászt). Egy több évtizedes tragédia utolsó felvonása volt ez a pár hét, amely mind a vietnámi, mind az amerikai közemlékezetben kitörölhetetlen nyomot hagyott. Larry Elikann 1990-ben rendezett ebből a témából egy tévéfilmet az NBC számára.
1975 áprilisának második felében járunk. A néphadsereg nagy erőkkel közeledik a déli fővároshoz, Saigon kiürítése pedig küszöbön áll. Az utolsó néhány civil légijárat feladata, hogy a maradék amerikaiak nagyját, illetve az ország elhagyását megoldani tudó dél-vietnámiak egy részét elszállítsa. A tisztviselők az utaslistákat próbálják a lehető legigazságosabban összeállítani, mások vietnámi barátaiknak próbálnak helyet kiharcolni a gépeken, míg a helyiek egy része a “menni vagy maradni” dilemmájával küzd… Az idő pedig vészesen fogy.
Filmes szempontból egy ilyen drámai, ráadásul megtörtént eseménysor felidézése abból a szempontból hálás, hogy számos személyes történetből lehet válogatni. A forgatókönyvhöz láthatóan több vietnámi és amerikai túlélő is a nevét, illetve élményeit adta, mindezt pedig hatásosan és úgy hiszem, méltóképpen elevenítették fel és gyúrták egybe. Az utolsó napok kétségbeesése, gyásza és elszántsága valóban átélhető, és az élményt nem rontja le, hogy “csak” egy tévés alkotást látunk. A fényképezés nem kiemelkedő, de abszolút megfelelő, a thaiföldi helyszínek most is működnek, a vietnámi hangulat megvan, statisztából és technikából pedig került elég. Összességében igényes munka.
A szereplők között a korszak több ismert színésze is felbukkan. Először is ott van Richard Crenna, aki Rambo apafigurájaként, vagyis Trautman ezredesként vonult be a filmtörténetbe, és egy hasonlóan markáns karaktert alakít ezúttal is. James Earl Jones számos drámában és akciófilmben szerepelt (nagyon fiatalon már a Dr. Strangelove B–52-es személyzetének egyik tagjaként), bár a legtöbben inkább Darth Vader hangjaként ismerik. Arliss Howard és Eric Bogosian arca is ismerős lehet: előbbi az Acéllövedék Cowboya, utóbbi a Hazug háború Doug Elderse (vagy inkább Daniel Ellsberge) volt. A számos ázsiai színész közül talán James Hong és Haing S. Ngor emelendő ki, ők történetesen a vietnámi témát legtöbbször érintő színészek listájára is felkerültek (olyan címekkel, mint a Gyilkos mezők, A Vasháromszög-akció vagy a Tour of Duty, esetleg a Dumbó-hadművelet – én pedig jelen alkotással ki is kell majd egészítenem munkásságukat az említett cikkben).
A filmet magyar tévécsatornákon is el lehetett kapni, jómagam valamikor a kilencvenes évek végén láttam egy hétköznap délutáni sugárzás során. Az Egyesült Államokban kiadták DVD-n is, de tudomásom szerint magyarul sohasem. Sajnos számos értékes tévéfilm tűnt el a süllyesztőben, mind magyar, mind külföldi vonatkozásban, amelyek megérdemelték volna, hogy az utókor is megismerje őket. Én mindenesetre örülök, hogy annak idején megtaláltam és megnézhettem. Jelenleg csak a YouTube-on találom az eredeti változatot, lásd a fenti linket.
Az utolsó légijárat (The Last Flight Out) The Mannheim Company / NBC 1990, 95 perc Rendező: Larry Elikann Főszereplők: Richard Crenna, James Earl Jones Zene: Christopher Young
Ha már az ötvenedik évfordulót tapossuk, gondoltam belevágok... Gigantikus munkának ígérkezik, de azt hiszem, megéri. Több tucat kötetet és cikket olvastam már róla, írtam belőle egy szakdolgozatot és pár cikket, továbbá szinte mindegyik témába vágó játékfilmet és számos dokumentumfilmet is beszereztem. Talán kicsit, de hozzájárulhatok a hazai ismeretterjesztéshez, valamicskét átadhatok mindebből, amire szükség is van, hiszen a vietnami konfliktusról még mindig kevés a magyar nyelvű munka.
Bár a rendelkezésre álló források nagy többsége amerikai eredetű, remélem, a vietnami oldalt is be tudom majd mutatni, nem is beszélve a ritkán emlegetett egyéb résztevőkről (ausztrálok, új-zélandiak, dél-koreaiak és így tovább). Igyekszem nemcsak a katonai vonalat hangsúlyozni, hanem az egész korszakot is megidézni. S mivel kicsit elkéstem a blog indításával, visszafelé is fogok építkezni, vagyis az 1965 előtti eseményekre is kitérek. A visszatérő érdeklődőknek tehát érdemes lesz időnként visszalapozni a korábbi posztokra. Egyébként másik blogomon, a monty.blog.hu-n már évek óta gyártom a posztokat, többek között erről a témáról is, így ne csodálkozzon senki, ha egyes cikkek alapanyagát újra előveszem itt, mert elő kell vennem.
Jó olvasást és eredményes művelődést kívánok.
Adrian közlegény egyike a megannyi besorozottnak, akit a vietnámi háború idején (1970-ben járunk) tengerészgyalogos kiképzésben részesítenek egy San Diegó-i bázison. Úgy hozza a sors, hogy Thomas Drake őrmester csapatába osztják be, aki a szakma nagy öregjének számít, és úgy ordít naphosszat…
Gabriel García Márquez emlékére
2014. április 17-én, ezen a napon, 87 éves korában hunyt el a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez. Valamiféle megmagyarázhatatlan gyász sötét fénye lengi be a legnagyszerűbb dél-amerikai írók világát, hiszen pár napja (április 13-án) vettünk örökre búcsút a szintén Nobel-díjas perui…
