Ínséges ideink közepette keltem a tegnapi reggelen. Nyolctól ágyba trombitálnak mindenkit, így reggel ötig nem lehet kimozdulni hazulról. Sehová sem lehet menni, hogy bárki is kivegyen egy szobát, hogy távol a város zajától valóban fel tudjon töltekezni, elviselni az emberre nehezedő hétköznapok…