Wilkowski utazásai

Wilkowski utazásai


Vegyesvidék pajzsfalánál

Sokadik visszatérés a Vigyázó-hegységbe

2025. március 01. - Csellengő Wilkowski

Namaszte! Akár egy régi ismerős, akit mosolyogva üdvözlünk a viszontlátáskor, aki annyira a szívünkhöz nőtt, hogy a találkozásunkkor a keblünkre öleljük. Régen nem láttuk egymást, ezért az öröm a szívünktől indulva, mint a tűz melege, elárasztja a testünket. Ha nem is egy élő emberről van szó, de a…

Tovább

A torockai tűzkupola

Kirándulás a Székely-kőtől nyugatra, a Vidaly-kőre

Namaszte! Már áprilisban is az Arrakis perzselő dűnéit idéző időjárás fogadott minket a Zemplén nyugati lejtőin, akárcsak a Cserehát múlkori szakaszán. Ami most következett, arra a mi, genetikailag az évezredek során boronált szervezetünk nem tudott felkészülni. Voltak forró évek, hidegek is - elég…

Tovább

A Révi-szoros

Először bő tizenöt éve voltam Körösrév (Vadu Crișului) és Vársonkolyos (Șuncuiuș) közötti festői szurdokban, amit mi Révi-szorosnak, a románok Defileul Vadu Crișului néven ismernek. Múltidézőnek, visszatekintőnek is tökéletesek az ilyen helyek, hiszen a felgyorsult világunkban tapasztalatot gyűjtve…

Tovább

Itt van a Pádis, itt van újra!

Egy hosszabb szünet után visszatértünk a szeretett és mostanság nélkülözött erdélyi havasainkhoz. Olyan élmény ez, mint egy régi baráté, aki mindig meghallgat, nem hagy cserben, a társaságával pedig elkápráztat. Valljuk be őszintén, hogy sokunk életében az utóbbi évek a csalódás jegyében teltek,…

Tovább

Ökológiai lábnyomok az Erdélyi-szigethegységben

Az Ördögmalom-vízesés

Még hajnalhasadta volt, amikor az irányt kelet felé vettük. Gomolygó kísértetekként tűntek el a sötétség foszlányai, bár a határ után már Nagyváradot követően csúnya, tépett aljú felhőkkel borított égbolt tornyosult, így kétkedve tekintettünk a túrránk elébe. Mindenképp dicséret illeti a román…

Tovább

Az idő nyugvópontja az Erdélyi-középhegység szívében

Ha valaki örökké élne és kiállt volna arra a mellvédre, ahová mi is, akkor a magyarság történetének sokaságát látta volna. Megvetette volna a lábát azon a bizonyos a ponton, amit mi az Istenek-havasának hívunk, a románok Vârful Bohodei-nek ismerik. Ami elüt hangzásra is a miénktől, de a bog (бог) a…

Tovább

A Pozsár-kő megmászása

A Vigyázó-hegység egyik impozáns fiatornyának meghódítása

Ami késik, az nem múlik. Elcsépelt mondása szeretett anyanyelvünknek, de kénytelenek voltunk egy hetet várni arra, hogy ott lehessünk. Ha az eredeti időpontban érkeztünk volna, akkor lehet, hogy nagyon kellemetlen meglepetésekben lett volna részünk, hiszen az időjósok citromsárga riasztást adtak ki…

Tovább

Hálaadás

Miatyánk, ki vagy mennyekben,Köszönöm, hogy magyarnak születtem!Az a megtiszteltetés ért, lassan harmincnégy éve, hogy megszülethettem a világon. Olyan helyre hozott a gólya, ahol a világ egyik legnehezebb nyelvét kell bírnia a polgároknak. Tudom, a mai világban már nem divat a származás ismerete, a…

Tovább

A funtineli monszun harmadik kötete

Széples-hegység, Rogoz / Munții Țibleșului, Rogoz

Miért ez a cím? Merül fel az Olvasóban a kérdés rögtön, ahogy a szakkádoknak megfelelően átfutja. Valóban elég furának tűnik, de minden szónak megvan a maga jelentése és tartalmi vonatkozása, ahogyan azt előttem Wass Albert megálmondta.Először is A funtineli boszorkány trilógiájának a harmadik része…

Tovább

Retyezát

Felfedezni az elmondhatatlant négy napon át

Hajnal volt, egy júniusi reggelen. Még a kávé frissen főtt le, de már a tejjel együtt meg kellett inni. Kellett az energia, mert csak így lehet azt a napot abszolválni, amelyet rögtön egy még nehezebb követ. Emitt az Alföld végtelen monotóniája, amott egy világ, amelyik az Isten felé nyújtózik, ha…

Tovább
süti beállítások módosítása