Wilkowski utazásai

Wilkowski utazásai

Képzelt túra egy tiszántúli csúcsra

2021. február 02. - Csellengő Wilkowski

Vannak olyan tabutémák, amelyeket a neves személyiségek, a szakértői is rettegve vagy azt nem merik kiejteni. Elég, ha a Harry Potter-sorozat első részében Voldemortra gondolunk. Senki sem vette a főhősön kívül a bátorságot, hogy a ,,Tudodki" néven kívül másképp említse. Aztán a szeretet rendkívüli erejének köszönhetően mégis legyőzte.
Ugyanez a helyzet egy rettegett csúcsmonstrummal, amely a maga tengerszint feletti 183 méteres magasságával a Tiszántúlt uralja. Évezredek tanújáról van szó, ami a Pannon-tenger alján is létezett, majd annak visszavonultával tett szert félelmetes hírnevére. Látta az ősembereket, a gepidákat, a hunokat, tanúja volt a tatárok pusztításának, Rákóczi kurucainak, a 48-as szabadságharcnak, nem érintette Trianon, de a második világháború már igen. A szovjetek is nagy ívben elkerülték, inkább a környékbeli településeket foglalták el. Itt állt, áll és állni fog. Egy rendíthetetlen orom, az örök mementó, akárcsak Sauron szeme, őrködik a Nyírség felett.
Ez a Hoportyó. (ld. kép)
Fájl:Magassági pont a Hoportyó csúcsán.jpg – Wikipédia

Már a legelvetemültebb kalandorok sem nevezték ki megmászandó csúcsnak, elég csak a Edmund Hillaryre vagy Reinhold Messnerre gondolnunk. Egyikük sem jelentette ki élete során, hogy megpróbálta volna a tiszántúli Végzet-hegyét megostromolni. Beérték a Mount Everesttel, de sok sportriporterben felmerült a kérdés, hogy vajon a Hoportyóval miért nem próbálkoztak. A válasz végtelenül egyszerű: nem merték.
A képen is látható, hogy a csúcsot jelző betonobeliszket emberfeletti próbálkozások árán sikerült csak elhelyezni az impozáns gerincen. Látható, hogy az erdőhahtár a globális felmelegedés hatására feljebb kúszott a függőleges övezeteknek megfelelően, de ezt a kilátást a 2015-ös lavina teljesen letarolta, így tiszta időben messze el lehet látni.
Hoportyó

Ebbe a hóförgetegbe a távoli Mátészalka is beleremegett, a hópermetet pedig Nyírmihálydiban is érezték, Nyírgelse-Szalmadpuszta éppen csak elkerülte ezt a pusztítást. Ez gyakorlatilag maga az alaptábor, ahonnan sok expedíció is indult. Jakokat és serpákat is innen lehet bérelni, felfogadni. Sokáig Nyírbogát volt a konkurens serpatelep, de az Istvántanya melletti zord lépcsők és a sok halálos baleset, amikor több expedíció meghiúsult. Az alipinisták figyelme ekkor terelődött a könnyebben megközelíthető Nyírgelsére. Az optimisták és a hitben élők a római katolikus templomtól indulnak, a pesszimisták a temetőtől. Az alaptábort több helyi intézményben meglátogathatja a kalandor, aki akklimatizálódni kíván. Ezek a nyírségszerte ismert késdobálók minőségi égetett szeszekkel várják a vendégeket, akik a tüzes italokból meríthetnek bátorságot a rögös úthoz, amelynek lélektani kezdete a Kállói-főfolyás, ahonnan az ősrengeteg várja a túrázót. Egyenesen a földút kitett csapásán haladva, a traktornyomokat követve elhaladunk egy tanya mellett, amely az emberi civilizáció egyik utolsó nyoma, pár száz méterre pedig az utolsó gazdasági épületet elhagyva kezdődik a szelidítetlen vadon, ahol már csak a legbátrabbak maradhatnak életben. Sokan elborzadnak ennek a behemót csúcsnak a masszív látványától, ezért vissza is fordulnak, még a kék túra útvonalának elérése előtt. Ebben a kereszteződésben érdemes a jakokat hátrahagyni és az oxigénpalackokat a hátunkra venni, mert északi irányba haladva egy gerinctúrán veszünk részt, amelynek némely szakasza biztosítatlan és érdemes hágóvassal, hómacskával felvértezve nekivágni, mert a téli terep sok tapasztalt alpinista szerint itt rendkívül veszélyes. A kék háromszög elérése előtt is sokan feladták, többen meghaltak.

A kiágazó úton pedig csak olyanok mehetnek, akiknek a fizikai állóképessége pilótai szinten mozog. A bogáti hegyimentőket ide is többször riasztották már, de kénytelenek voltak megszakítani a mentést, mert a viharok által gyakran tépázott vidék ellehetetlenítette a munkálatokat. Csodaszámba menően mégis sikerült néhány csúcstámadónak felkapaszkodnia a Hoportyó-szirtre, ahonnan bámulatos kilátás fogadja a túrázókat. Rövid ideig lehet csak itt tartózkodni, ezért érdemes hamar visszafordulni, megkezdeni az ereszkedést a gyilkos, 30 méteres Hoportyó-lépcsőn. A balesetek 75%-a ekkor következik be, amikor az OMSZ jelentéseit figyelmen kívül hagyva sokan a csúcsfotózás időtartamát megnövelve készítenek csapat- és tájképeket. Ettől a Hegyimentő Szolgálat is óvaint.
Mint látható volt ezért érdemes a profi kísérőszemélyzet szolgáltatását igénybe venni, a megfelelő túrafelszerelés beszerzése, illetve a kiváló fizikai kondíció megléte.

A bejegyzés trackback címe:

https://csellengowilkowski.blog.hu/api/trackback/id/tr4216411928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása