Ha szombat, akkor mi mással is telhetne ez a nagyszerű nap? Természetesen felfedezéssel, mert erre vedemedve rettenetesen remek! Így egy meg nem becsült vidék lett a célpont: Máriapócs és Csiffytanya. 

A Tiszántúl. A legjava Vásárhelyi Pál és Széchenyi akaratának manifesztációjáig mocsaras volt, víz borította, gyéren lakott terület volt, ahol a fokhalászat, a csíkászat, a legeltetés élte a maga rigmusát, abba kacér színfoltot vitt néhány, az övében disznólábbal bújkáló betyár. Volt hova bújni ezen a végtelen rónaságon, ahol a lápok és mocsarak útvesztőjében az óvatlan utazó dágványba lépve vagy rablóba botolva könnyen búcsút mondhatott az evilági pályafutásának. Unalmasnak nem nevezhető, kacskaringós, a magaslaton egy-egy településsel megszakított vadvilág volt ez, amely átadta a helyét a mezőgazdaságnak és szorultak ki végleg a csíkászok, fokhalászok miután a Tisza mesterségesen megszelidült és nem változtatta tengerré a hajdani Szabolcs, Hajdú, Szolnok vármegyéket.

Az egykori sásvilág termőterületté lett, akárcsak a homokot rabigába kényszerített Kiskunság. A víz évenkénti ,,árapálya" nem engedte a várak, kolostorok, szemet gyönyörködtető műemlékek építését. Ha volt is egy-egy ilyen erősség, mint a nagykállói vár, azt lerombolták, egykori helye pedig a spekulációk obskurus ködébe veszett. 
Maradt tehát a látnivalókban szegény, egyhangú kálvinista vidék, de mégis terem ennek a lapálynak magasabb, északi szeglete tartogat pár izgalmat. Ismertek és ismeretlenek a széles plénum számára, de a tapasztalat olyan kincs, amelyet a személyessége tesz emlékké, ezért kell oda elmenni.

Az első ilyen pont Balkány-Csiffytanyán volt. Bármelyik település, amelyik figyelmet, pénzt szeretne bezsebelni a XXI. század Magyarországán, a törvény ablakán zörget, hogy nyilvánítsák várossá. Sűrűn tördelik a kezüket, hogy megkaphassák, mert vajmi kevés az a pár ezer lélek, akiket a sors vagy a gólya vetett erre a közigazgatási parcellára, de jobb sorsra érdemesek. Szeretnének élni, gazdálkodni, gazdagodni, nem valamelyik megyeszékhely vagy a főváros irányába húzni, ezért kell a cím. Mivel már sem Érd, sem Balmazújváros nem óriásfalu többé, ahol az akkori maga 40.000 lelkével az előbbi Európa legnagyobb falva volt pár évtizede (sic!). Azóta megengedőbbek lettek a pesti illetékesek és megadják a titulust, így nyerte el Balkány is. 

A vasúti közlekedése már bő tíz éve csak a néhai teherforgalomra korlátozódik, a közutakon pedig egyedül Nagykálló irányából lehet minőségi burkolaton megközelíteni. A többi irány hagy maga után kívánni valót... A sok tanya, településrész, külterületi lakott hely, mind hivatalos településrészként szerepel, így Csiffytanya is. Ha lehetne Krasznahorokai László nemzetközi tekintélyt kivívott regényének igazán autentikus helyszínt találni, akkor ez lehetne a ,,legideálisabb". A periféria minden kilátástalansága feltör ebből a kis tanyabokorból, ahol elvétve lakik néhány lélek, ők is néhány megmaradt ház között, ahol nehéz megmondani, hogy az egyértelműen lakatlan, düledező romok között még élnek-e vagy már nem. Néhány vert falú rom, gaz, földút, egy mezőgazdasági telephely. A nyugalom szigete vagy jövőtlen skanzen...? 

A mélabús hangulatot akár egy hatalmas égbekiáltó jel, a mamutfenyő töri meg. A maga 160 évével, Finta József megtermett csemetéje sorsközösséget vállalt 1968-ban Csiffytanyával, amikor villámcsapás áldozata lett. A tájban szokatlan jelenség kettéhasadt akkor, de vasabroncsok tartják egyben. Ki tudja? Lehet, hogy Csiffytanya szelleme és a fa gyökerei egymásba kapaszkodnak a felszín alatt, egymást nem eresztve tartanak ki az embertelen világ eszement viharaiban? Mindkettő létezik. Ha megcsorbulva is, de vannak. Ezzel a tudattal indultunk Máriapócsra.
A kegyhely egyfajta egyezmény a reformáció és a pápai fennhatóságot magáévá tevő ortodoxia között, mert 1696. november 4-én jegyezték fel az első könnyezést, amelyet még a protestánsok is tanúvallomásukkal erősítettek meg, írásban. Ez egy felekezetek közötti kézfogás volt, amikor a barokk elemeket felvonultató ikonosztázos templom bevonult igazán a hazai hitéleti köztudatba; lett először ezáltal zarándokhely, majd a turizmus fellendülésével attrakció. Igazi mixtúrája a XVIII. századnak, ahol az előtte elterülő tér egyfajta meghosszabbítása mindannak, amit a hely jelent. Igazi klerikális ,,kombinát", ahol a zarándokok megszállhatnak, imádkozhatnak, róhatják le kegyeletüket II. János Pál pápa bronzsszobránál, a könnyező ikonoknál, járhatja körbe a templomot övező falat, ami emlékeztet a Felvidék erődített társaira, ahol féltek az esetlegesen betörő ellenségtől. ,,Erős vár a mi Istenünk." 

A görög katolikus kárpáti örökség kézzel fogható jele Az emberi méltóság nevét viselő kis fatemplom a kegyhelytől délebbre. Erősen emlékeztet a ruszin és román máramarosi tájék famegmunkálásának remekeire, a belsejének ikonosztáza illeszkedik a méreteihez, akárcsak a főtemplom (храм), ez is keletelve van, hogy a hívek Jeruzsálem irányába nézzenek, amikor fohászaikat a Teremtőhöz intézik. Első ránézésre akár egy ortodox templomocska is lehetne, ha a külsőségeket veszi figyelembe az ember.

Viszont az északabbra elhelyezkedő kegyhelyi központ grandiózusságával nem lehet egy lapon említeni a kettőt, annak egy kicsiny része. Belépve annak körfalának főbejáratán fogadja a látogatót a kettős tornyú épület, vastag fémajtaján míves megmunkálással regél a pápa 1991-es látogatásáról. A súlyos kilincset lenyomva a belső tér barokkizáló lélegzetelállító színpompája tesz tanúbizonyságot Máriapócs fontosságáról. A teret az emelet magasságú ikonosztáz uralja, oldalt pedig a gyertyák pislákoló allűrje emeli a hangulatát a rózsaablakokon beszűrődő fény káprázatának. A mellékhajók mellékoltárjainak előkelő helyén a két könnyező ikon foglal helyet, a tekintetet az ornamentika gazdagságának köszönhetően azonnal magukra vonzva. Még állott a karácsonyfa a horgolt angyalkákkal feldíszítve, ahogy a kis betlehem is hirdette a Megváltó születését. 

A legújabb furcsa idők hozományaként a hívők maszkba bújtatott ajakkal rebegték imáikat, rózsafüzért, imakönyvet, fertőtlenítőszert szorongatva gyújtottak gyertyákat. A megváltozott világ, megváltozott szokásai nem képesek feledtetni a hívekkel, hogy miért érkeztek ide. A féktelen amerikánus és távol-keleti becsvágy, kapzsiság előtt is könnyeztek az ikonok, akkor is volt Máriapócs, de Máriapócs előtt is imádkoztak az emberek. Amikor a két világ mohó hatalomvágya a töröténelemkönyvek megsárgult lapjaira kerül, mint a gonoszság olyan vadhajtásai, mint a szovjeté volt, akkor is lesz Máriapócs, akkor is lesznek imák.

Köszönöm a megtisztelő szakkádokat!

Farkas Csaba Tamás

Képek: