A múltkoriban már jelentkeztem egy irodalmi ajánlóval. Akkor is Jozef Karika művét olvastam, ahogyan most is. Érdemesnek is tartom megint értekezni róla, mert eléggé addiktív anyagról van szó, ami három napig kikapcsolt az életből. ha nem tetszett volna, akkor biztosan nem szentelnék neki egy bejegyzést. �



Ami nagyon szimpatikus volt a kezdetek kezdetén - és a múltkori posztomban is megemlítettem -, hogy számunkra nem tájidegen, kiejthetetlen, kitalált amerikai vagy akármilyen bornírt helyen játszódó kitalálmány, hanem létező szlovák/felvidéki (ízlés szerint mindenki helyezze el) földrajzi nevekhez köthetőek az események. A szokásos adatvédelem azért megvan, de a helyszínek nem változtak meg drasztikusan, amikor az író fantáziájából papírra vetültek a sorok.
A Hasadék egy tollbamondás eredménye. Ez a kötet pedig kitaláció. Ugyanakkor jártam Rózsahegyen többször is, így a helyszíneket könnyebb volt elképzelni. Semmi csilli-villi újgazdag csillogás. Ez tényszerű, szürke és jéghideg szlovák realizmus. Szemben a hollywoody talmi gazdagsággal, ahol a kisboltot üzemeltető fiatal házaspárnak van négy hálószobája és három platós pickupja...
A Kistátra egy lakótelep a Vágon túl, amit jöttünkben-keltünkben is láttunk, a lepusztult ipartelep mögött, illetve a vasútvonalon is túl. Olyan, mint egy bányászkolónia, a maga családiházas és panelházas átmenetével, amelyet bő száz éve a mágnások terveztettek a gyáraik, bányáik dolgozóinak.

A főhős, Jožko Karský egy szakítást követően tér haza a Kistátra egyik lakásába, ahol gyermekkorát töltötte. A kényszer miatt kötött itt ki, hiszen a barátnője három év után véget vetett a kapcsolatuknak, amivel párhuzamosan a reklámügynökségtől is elküldték. Munka, párkapcsolat és perspektíva nélkül lépi át az újdonsült-régi otthona küszöbét, aminek az atmoszférája a leíráson át is süt, hogy mennyire nyomasztó, illetve az emlékek is kínozzák, hiszen traumatikus gyermek- és fiatalkor jutott neki osztályrészül. Ha ez még nem lenne elég, akkor a tél és a rekord hideg is tetézi az események nyomottságát. 

Az első napok eseménytelenül telnek. Az anyjáról megtudjuk, hogy fekvőbeteg volt és pár éve halt meg. Az apja egy idősotthonban van az Alsókubini úton. Őt azonban a gyerekkori ütlegek miatt egyáltalán nem kívánja látni. Összefut néhány iskolatárssal, baráttal.Az egyik kisfiú, akit Jankónak hívnak, leviszi a szemetet egy este. Csupa téli bágyadtság. Aztán történik valami...
Másnap rendőrök jelennek meg, mert Janko eltűnt. Összeverődnek az egykori pajtások: Jožko, Oto és Bohuš. Együtt keresik a kisfiút az erdőben, a Csebrád csúcsa alatt. Nyomtalanul felszívódott, semmit sem találnak. Egy trafóház. Egy múltbéli történés megrázó helyszíne, amit messziről elkerülnek, pláne Bohuš. 
Félszavakból is érti egymást Oto és a főhősünk. Bohuš inkább ingerülten, káromkodva torkollja le a résztvevőket, főleg Jožko megjegyzéseit. Oto, akinek már vannak gyerekei, egy családi házban él a Kistátra szélén. Munkanélküli és nincs önbecsülése, hiszen egy éve ül otthon. Elcsigázottságát a családja előtt nem mutatja ki, csupán a garázsban, négyszemközt robban ki belőle a feszültség.
Vele szemben Bohuš egy izomkolosszus, egy keménylegény, aki kétes ügyletekből építette fel az otthonát. Az egyik tipikus kistátrai házat vette meg és nyitott egybe hat lakást, amit bekameráztatott és nagy fallal vetetett körül. Ha ez nem lenne elég, két nagytermetű véreb is vigyázza az életét. Családra nem futotta az idejéből, de hetente két-három alkalommal alkalmi kapcsolataiból merít egy kis erőt, no meg az edzésből és drogozásból támogatja az életvitelét, ami Jožko szerint a félelmen alapul. A trafóháznál bizony volt valami, ami miatt a menekülésről, erődítésről szól az élete azóta.
A négyes női tagja Hana, aki nem tudja eldönteni, hogy mi lenne számára és a kislánya számára a legjobb. Kétségek közt gyötrődik, hogy menjen-e vissza Stanohoz vagy maradjon az anyjával a lakótelepi lakásban. Viszont az események összesodorják ezt a négyest. 

Ha nem lenne a sorok között megbúvó srófolt feszültség, akkor még akár idillinek is lehetne nevezni a hólepte tájat. A házak közé szarvasok mennek le időnként a Csebrádról, hogy élelem után kutassanak. A lakók titkon megetetik őket, ahogy Jožko is így tesz hazafelé menet. Az állatok félénken feleszegetik az ételt, amit nekik hajít. Aztán egyszer csak másnap reggel döbbenten néz ki az ablakon, amikor is a látvány ösztönszerűen arra készteti, hogy a reggeli tartalmát kiadja magából. A szarvasok ott fekszenek szanaszét törve és kizsigerelve...

Az erdő és a zsenge kor 1985 telének emlékei megismétlődnek. Nem szeretnék semmivel sem előre szaladni, megbontani azt a titkot, ami az erdőben lakozik, amire közösen rájönnek, az eseményeket pedig olvasni kell. Persze nem kötelező, de ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet Kedves Olvasóm, akkor ne habozz! 

A Hasadék eléggé könnyedre sikerült ehhez a regényhez képest. Itt azért vannak megdöbbentő és gyomorforgató jelenetek. Érdemesnek tartom kiemelni. Ne mondd, hogy nem szóltam!

Summa summárum, ha szeretnél valami olyasmit a kezedbe venni, amit izgatottan szántasz végig, akkor a Félelem garantáltan tetszeni fog! A csavarok adva vannak benne, de a vége szájtáti megdöbbenést hoz, ezt ígérehetem.  A szerző is azt nyilatkozta, hogy valami olyasmit írt ki magából, ami után a lámpát ő maga sem merte lekapcsolni. Először túlzásnak tűnt, de az elmúlt pár éjszaka nem aludtam túl jól, pedig napközben elfáradtam. :)

Kellemes olvasást kívánok:

Farkas Csaba Tamás