Wilkowski utazásai

Wilkowski utazásai

Recsk

A Nagy-kő folytatása más hangnemben

2023. január 11. - Csellengő Wilkowski

A Nagy-kő és a Recski kényszermunkatábor története egy napon esett. Mindkettőt más szájízzel és hangulattal közelítettük meg és más katarzist hagyott bennünk. Az előbbi érzéseit már korábban összefoglaltam a https://csellengowilkowski.blog.hu/2023/01/11/a_nagy-ko című leírásban. De annak a folytatását, erre a szomorú emlékhelyre való ráoktrojálását ízléstelennek tartom, ezért ketté bontottam a szombati napot.
Amikor beszálltunk a gyalogtúra után, akkor azt nevetgélve tettük, de valahogy ott bujkált bennünk látensen, hogy most egy fordulat fog beállni. Olyan ez, mint amikor a gulyás anno kinn legeltette az állatokat a Hortobágyon, ragyogó időben, miközben érezte a zsigereiben, hogy hamarosan becsap a ménkű. Kivette a szájából a pipát és a csutorával mutogatott a láthatárra. Az érzés pedig akkor erősödött fel, amikor a horizonton kezdtek az első viharfelhők felbukkanni. 
Először csak egy tábla formájában, majd még egy követte. Elérkeztünk Recskre és onnan balra fordulva jó pár kilométeren át vezetett az utunk az erdőn keresztül. Majd egy jobbkanyar és meg is érkeztünk a parkolóba. A bejáratot egy földre eresztett sorompó, némi szögesdrót és egy romhalmaznak beillő őrtorony jelentette. Ez már sokat sejtetett. Az őrtorony már annyira romos volt, hogy szalaggal kellett körbekeríteni. Jobbkéz felé két emlékmű is jelezte a ,,magyar Gulagot". Az egyik a hivatalos szervek által emelt, a másik Földváry-Boér Elemér, Dudás József, Marényi Ernő emlékműve, kicsi keresztekkel, amik erősen emlékeztetettek a vazseci német katonai temető síremlékeire. 
A pénztár egy nagyon szerény kis téglaépületecske volt, ahol mindössze 500 Ft-ot kellett fizetni, cserébe egy képeslapot vehetett a kezébe a látogató. Volt jó sok, de egy fekete-fehérre esett a választásom, amin a már ecsetelt bejárat volt abban az állapotban, amikor még üzemelt a létesítmény.
A látogatóközpont sajnos zárva volt már, de azért így is tartott érdekességeket a hely. Első ránézésre idilli csend és nyugalom lengte be a helyet. Olybá tűnt, mintha egy arborétumban sétálnánk. Festői tavacska, friss levegő és erdős rengeteg szegélyezte a területet. Egy kisebb emelkedővel pedig feljutottunk oda, ahonnan láttuk, hogy hová is érkeztünk. Amit láttunk, az mind rekonstrukció, hiszen 1953-ban, ahogy Nagy Imre hatalomra került, beindult a terület átrendezése, az épületeket pedig ledózerolták. Ugyanakkor beazonosítható volt a terület, így a rendszerváltás után rekonstruálták néhány épületét. 
Először a már említett bejárat, majd a barakk, ahol kiállítást rendeztek be. A többi objektumnak az alaprajzát jelölték ki és akárcsak Auschwitzban, itt is képet kaptunk arról, hogy hogyan nézhetett ki a terület. Maga a lakóegység - már ha lehet így nevezni - fából épült, a deszkák között pedig ujjnyi lyukak is tátongtak. Ami nekünk nem tűnt diszkomfortosnak, hiszen egyrészt utcai ruhában léptünk be, másrészt a január az 50-es évek elején nem volt ilyen enyhe, így a besüvítő szél bizonyára pokolian kínozhatta a foglyokat. Mindössze egy, egy kisebb krematóriumra hajazó kályha jelentette a fűtési lehetőséget. 
Ha valaki olvasott Szolzsenyicint, akkor bizonyára az ottani légkörről képet kaphatott. A köztörvényesek (blatnoj) a börtönőrök (volnyaskák) világa keveredhetett a politikai elítéltekkel (58-asok). Mivel a rendszer három évig állt fenn, így hál' Istennek szó sem volt arról, hogy évtizedekre ítéltek volna el bárkit is. Nem került számításba az, hogy ismét marasztalják, vagy ahogyan Szolzsenyicin mondta, kapott 10 évet, majd még 15-öt a puttonyába, amikor szabadult volna. 
A kiállítás tanulsága szerint Vas Zoltán (szül.: Weinberger) szorgalmazta a politikai elítéltek kényszermunkatáborokban történő elhelyezését 1950-ben, így született meg Recsk, ami annyira titkos intézmény volt, hogy a falubeliek sem tudtak róla. Az őrség rekrutációjának alapja a megbízhatóság volt, ezért főleg a külső őrség összetételét alkották a munkásosztályból kikerültek.
Az elítéltekkel csak kevesen kerültek kapcsolatba, de abban sem volt köszönet. A hivatalos megszólításuk a ,,felügyelő úr"(?) volt. Ugyanakkor a tábor szlengben a lakók a Makaróni, Csepel, Vipla, Vágottnyakú, Babaarcú, Borzas gúnynevekkel illették őket. Mindemellett voltak brigádvezetők és barakkparancsnokok is, ugyanúgy, ahogyan a Szovjetunióban.
Kár megemlíteni, hogy az őrség finoman szólva sem az értelmiség berkéből került ki. Bevált recept volt a korábbi diktatúrákban is, hogy a tanulatlan, erőszakos elemek bázisa volt a karhatalmi erő, akárcsak később a Munkásőrség. 


... nekünk akkor azt mondták, hogy ők a dolgozó nép legádázabb ellenségei, és mi azért vagyunk fontosak, hogy ezekre az ellenségekre vigyázzunk.  

 
...most ahhoz az internálthoz jó vagyok, akkor én bajban vagyok, mert engem becsuknak. Ha az internálthoz vagyok rossz, akkor azt mondja, hogyha kiszabadulok, akkor agyonütlek.


A ,,parancsot teljesítettem" kezdetű kifogások egyik alapja. A visszaemlékezések szerint nem voltak skrupulusaik azt illetően, hogy hogyan lehet a foglyokat büntetni. Érdemes ismét emlékezni arra, hogy nem volt semmilyen emberjogi szervezet, mivel ez egy sztálinista diktatúrában abszurdum lett volna. 
A kínzások eszközei között érdemes kettőt kiemelni. Az ütlegek már-már alapvetőek voltak, de a dobkályhát is bevetették az őrök. Ha meg volt pakolva fával és rendesen bocsátotta ki a meleget, akkor vörösen is tudott izzani a berendezés oldala, ahová a büntetendő személy tenyerét nyomták. A fájdalom garantált volt. 
A gúzsbakötés is bevett büntetés volt, amely két órát tett ki általában, de volt olyan rab, akinek 111 órát kellett így elviselnie. Nem tűnik első olvasatra elviselhetetlennek, de se mozdulni nem lehetett, se a fiziológiai szükségletre kimenni...
A vizesgödör a fogda megépülte előtt volt bevett szeparációs kínzóeszköz. Egy egyszerű, földbe vájt bunkerszerű, fatetejű építményt jelentett, amit alulról feltöltöttek vízzel. Ide hajtották be az elítéltet, aki ki sem tudott egyenesedni. Néha puszta szórakozásból az ávós legény hasba rúgta, felpofozta.
Érdemes a kiállítást megtekinteni, mert a sok-sok évtized távlatából. Kilépve egy ösvény vezetett lefelé, az utat további épületek alapjai szegélyezték. Barakkok és hátul egy fürdő is, de feltűnt egy, a méreteit tekintve sokkal kisebb építmény. Ez pedig a visegödör volt, aminek az alján nem bokáig, hanem nagyjából derékig érhetett a víz. Egy kis rekonstrukció, de érdemes belegondolni, hogy mit élhetett át az az ember, aki télvíz idején - sok-sok mínuszban - rostokolt benne és csak azért nem fagyott meg a folyadék, mert a saját testmelege tartotta fagypont felett. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor következett az erőszak.
Raffay Ernő érdekes gondolatot fogalmazott meg. Szerinte a magyarság összetartását a Rákosi-rendszer embertelensége kovácsolta utoljára igazán össze, ami az 56-os eseményekben érte el a zenitjét. Aztán jött a megtortlás, a konszolidáció és a Kádár nevével fémjelzett éra. Szerinte minden téren a materialista erodálódás uralkodott el, ahol a határon túli magyarokat igonrálták, a hétvégi ház, a fridzsider és a könnyűzenei extázis vált a summum bonummá. 
A zenei élet annyira plazmaszerűvé vált, ahol kifejezett mondanivalók híján csak egy ópiumos könnyedség jellemezte az egészet. Pár kivételtől eltekintve a gumimagyarizmus lett a zászlóra tűzve, aztán a rendszerváltással a maradék ernyőszervezeteket (pl. KISZ) felszámolva egy immunszegény, atomizált társadalom nézett szembe a szintén szélsőségesen individualista kapitalista világrenddel. 
Aztán kik voltak azok a bizonyos ellenségek? Íme pár név: 
gróf sédeni és remetei Ambrózy Gyula (1908); Dálnoki-Miklós Lajos (1929); Dálnoki-Miklós László (1921); fekésházi Fekésházy Géza (1924–2007); görgői és toporczi Görgey Guidó (1920–2013), katonatiszt; hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Andor (1927), katonatiszt (aki gróf Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margit fivére); gróf dr. Hoyos János (1915–2003), orvos; dr. ivádi Ivády Sándor (1903–1998), olimpiai bajnok vízilabdázó; bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy Lóránd (1914–2009); Konkoly-Thege Miklós (1914); krasznai Krasznay Béla (1923–2015); okolicsnai Okolicsányi László (1900); őrgróf Pallavichini Alfréd (1909–1995), híres berepülőpilóta; rásonyi Papp István (1925–2014); bonyhádi Perczel Tamás (1923–2012); jószási Purgly Tamás (1904); besenyői és velikei Skublics György (1928); gróf dr. Somssich József (1916–2000); tabódi és fekésházi Tabódy István (1921–2000), katonatiszt, később pap, székesfehérvári kanonok; thuriki és komjáthnai Thuránszky László (1921); gróf zicsi és vázsonykői Zichy Péter (1924–2008) jogász.
Az egyházi személyekről nem is beszélve, de Faludy György is a tábor lakói között volt. A külvilág pedig Michnay Gyula szökését követően szerzett tudomást a lágerről, aki Bécsig menekült és beolvasta a 600 elítélt nevét a Szabad Európa Rádióban. Ez a rendszer számára hihetetlenül kellemetlen volt, de nevezzük az igazság pillanatának...
Az elítéltek egy része meghalt, mások kiszabadultak, de traumaként hordozták magukban az átélt borzalmakat. Ki tudja hány és hány emberre nyomta rá a bélyegét közvetetten? Ha a generációs traumákat vesszük alapul, akkor pszichológiailag sokan érintettek ebben. Ha pedig a karmát, akkor már más dimenziót lehet nyitni...
Az őrök sorsa? Nos, Amon Göth fel lett akasztva Płaszówban, akár csak Rudolf Höß Auschwitzban. Ők meg lettek büntetve. Kanti értelemben már immanensen, mert ebben a világban az életükkel lakoltak az elkövetett bűneikért. Bár Rudolf Höß nem fogta fel tetteinek a súlyát. Érdemes elolvasni az életrajzát vagy az abból írt Merle-regényt (Mesterségem a halál). A precíz, érzelmi fogyatékos szocio- és pszichopata jellemrajzának eklatáns példája. Ugyanakkor ők fizettek...
A magyar ávósok megérték a Kádár-rendszert, valószínűleg a demokráciát is. Dolgoztak, családosak lettek, megöregedtek és szép csendesen eltávoztak. Nincs tudomásom a sorsukról, de se bíróság elé nem kellett állniuk, se börtönbe nem kellett vonulniuk. Kivégzésről szó sem volt...
Ugyanakkor az elégtétel nem ránk, egyszerű halandókra tartozik, hanem az ítéletet Isten hozza. A büntetést ő szabja ki, mert akármennyire is fejletlen lelkek voltak, a marxisták is oda kerülnek.
Ha már a marxizmusnál tartunk... Érdemes a természetét felismerni. Ugyanis ez nem egy kihalt eszme, hanem egy vírus. Olyan masszív vírus, ami azóta már sokszorosan mutálódott. Ugyanazok, akik akkor kiadták ezeket a rendelkezéseket, akik nyomorba és halálba taszítottak Magyarországon ezreket, világszinten millókat, nem múltak el a történelem panteonjának múzeumába száműzve. A sikátorok sötétsége a köztereket is megfertőzte. A forradalmiság felszámolta az Isten, a haza legitimációit, manapság a családot teszi tönkre, ami már majdnem befejezett. A szexualitásra terjeszti ki mérgező csápjait, amit a politikai korrektség mozgat. A Great Reset pedig minden marxista irányzat betetőzését jelenti. A társadalmi sérelmek elszenvedése a fogyasztói társadalom kábulatának az ára. A Marx által lefektetett formáció elmélete téves. Ha mindez beigazolódik, akkor a kapitalizmus fogja elhozni a végső stációt, a kommunizmust. A félreértések elkerülése végett, ez nem lesz utópia! Marx, Engels, Lenin és Sztálin ordítva röhögnek a pokolban...

És búcsúzok egy emelkedett gondolattal:


Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be... A jegy, amelyet korunk homlokán hord, egyre jobban kiütközik a törvényes őszinteség elsikkasztásán: az igazmondás hiánya rendszeressé vált és hadászati fokra emelkedett. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyvere.


(Mindszenty József, 1948. február 15.)



Köszönöm a megtisztelő szakkádokat!


Farkas Csaba Tamás

Képek:


 
 

Itt is eléred a képeimet:


vagy felveheted velem a kapcsolatot a csabatamasfarkas@gmail.com címen.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csellengowilkowski.blog.hu/api/trackback/id/tr118023704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása