Namaszte! Nem hittem volna, hogy a menekülésnek lehet olyan áldásos hatása, amikor az ember egy országhatárt átlép, már meg tud szabadulni valamilyen nyomasztó tehertől. Szombaton ez történt, hiszen Érmihályfalva (Valea lui Mihai) már nem a mi országunk része, holott egykor volt. Bizonyos értelemben…
Namaszte! Egy gőzölgő kávé párája adta a melegséget és az ébrenlétet egy szurkos szombat reggeléhez, amikor észak felé vettük az irányt. A közömbösen szürke ólompalást, ami az égboltot jelentette, lassan elkezdte a terhét ránk zúdítani. Óvó süvegként védelmezett minket az autó, elválasztva a kintit…
Namaszte! Megfogalmazni az elmondhatatlant. Ez a legnehezebb feladat, amely bárkire is hárulhat, mert ami a szívben, a lélekben van, arra a nyelv egy kósza kísérlet, hogy formába lehessen önteni. Az utóbbi időben csodák tanúja voltam a magánéletemben, amelyeknél ott kellett lennem, de elérkezett az…
Namaszte! Akár egy régi ismerős, akit mosolyogva üdvözlünk a viszontlátáskor, aki annyira a szívünkhöz nőtt, hogy a találkozásunkkor a keblünkre öleljük. Régen nem láttuk egymást, ezért az öröm a szívünktől indulva, mint a tűz melege, elárasztja a testünket. Ha nem is egy élő emberről van szó, de a…
Namaszte! Már áprilisban is az Arrakis perzselő dűnéit idéző időjárás fogadott minket a Zemplén nyugati lejtőin, akárcsak a Cserehát múlkori szakaszán. Ami most következett, arra a mi, genetikailag az évezredek során boronált szervezetünk nem tudott felkészülni. Voltak forró évek, hidegek is - elég…