Wilkowski utazásai

Wilkowski utazásai

Vasgleccser szonáta

Borsod és a hajdani Abaúj-Torna bevétele

2021. november 02. - Csellengő Wilkowski

A múlt. Abból van sok, mert megfogható,  olvasható, szájahgyomány útján is maradt, mert sokan láttak már sok mindent. A jelen az recseg-ropog, de milyen lesz a jövő? Lesz-e egyáltalán ennek a régiónak? Nagy kérdés ez...
Igazából kimondva vagy kimondatlanul, de minden homlok mögött ott lapul. Állandóan ott cirkulál egy gonosz kísértetként, amely nem hagyja el a megszállt elméket. Démoni erővel tartja fogva az akaratokat. Ha tudjuk, hogy milyen lesz, akkor megéri-e érte küzdeni? Ha kilátástalan, akkor lehet úgy kellene tenni, mint Ádámnak Az ember tragédiájában; kiállni egy sziklaszirtre, mert ennek a harcnak nincs célja. Ha viszont van, akkor visszajönni onnan és megkettőzött vehemenciával folytatni a küzdést.
Borsod, Vasgleccser. Miért is a metafora? Miért lehetne a térséget egy ilyen lehetetlen formációhoz hozzárendelni? Ha egyszer megolvad a vas és az acél,  akkor folyik. Márpedig Miskolcon és Ózdon úgy folyt, mint az esővíz, amikor haragjában a tenger olyan módon pusztít, mint petőfi költeményében. Kassa volt az alfája és az omegája a kohászatnak, ami Északkelet-Magyarországot illette. A kokszosított Acélmekka el lett csatolva, belehullott az ország az anarchiába, amikor Miškovecből másnap már megint Miskolc lett, a vörösök fosztogattak, majd konszolidálódott a helyzet. Így lett Miskolc egyik napról a másikra Kassa hazai utódja. A meglévő két központ közül előtérbe kerülve.
Eltert a zivataros XX. század, most pedig a hömpölygő  acélgleccser kihűlt. Elmúlt a rendszerváltás, amikor is az indulatok sokkossággá görbültek, majd látva, hogy a menedzserek tömege mit teremtett, maradt a dermedt űr: a depresszió. 
A vas lekoptatta a cirkuszvölgyeket, hogy aztán csak a cirkusz maradjon...

Bükkszentkereszt. Rojtos, foldozott, keskeny út vezet a megyeszékelyről ide. Már ki is van írva szlovákul, hogy bývalá Nová Huta, tehát az egykori Újhuta. Egykor ez is üveghuta volt, tehát üveggkohó, mivel a huta szláv eredetű szó, ami kohót jelent. A hutnik népség vette birtokba a vidéket és kezdte meg az üvegművességet a Bükki délebbi lankáin, akárcsak a Zempléni-hegységben, ahol ruszin és szlovák népesség osztozott a területen. Ma már az idegenvezetőnk elmondása szerint nem árt a kocsmában, ha valaki tud szlovákul, nehogy rosszat mondjanak az emberről, de a tréfa ennek is csak a hajdani komolyságát volt hivatva fenntartani. Tradicionálisan maradtak meg reliktumnak, emlékeiben, az idősek kertszomszédsági disputáinak közvetítő nyelveként. Ugyanakkor a tárgyi emlékei egy kisebb házba beszorítva érdemes kitérőt jelentenek. 

Lillafüred olyan, mint a pestieknek a Normafa: ott van a városhatáron belül, hirdeti a természet előretolt megnyugvási pontját. A legfőbb erénye, hogy rövid autózással, buszozással megközelíthető. Itt elköltve az ebédünket, igazán impozáns kilátással lettünk gazdagabbak, hisz a Hámori-tó a környék erdeinek és az égnek a színét ötvözi magában, így emlékeztet a tátrai tengerszemekre. Egykor az ómassai őskohő vízellátását hivatott volna táplálni, de a turisztika szívta fel, akárcsal a népszövetségi kölcsönből épült Lillafüredi Palotaszálló. Együtt alkotják a helyi dichotómiát, így duálként emelik a településrész nimbuszát. Érdemes ide is eljönni, de az idő minket szorított, mert várt ránk Miskolctapolca és Barlangfürdő.
Egészen érdekes elképzelni, hogy a modern fürdő a karsztos alagutak alkotta jelenségekkel milyen szimbiózisra tud lépni. Ezt valahogy sikerült megvalósítani ebben a vonatkozásban, így egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, páratlan élménnyel lehet gazdagabb az ide látogató. Érdemes vévigjárni a termeket, medencéket!
Itt bukott alá a nap, hogy másnap egzakt túrázási céllal fogadjon minket a napkelte. Igaz, hogy szomorú, ködös, vigasztalan abroszként nehezült a tájra, de később már Jósvafőn majdhogynem ingujjra tudtunk vetkőzni, ahol a Tengerszemet jártuk körbe. A gát miatt erősen mesterséges jellege van, akárcsak a Hámori-tónak, de nem olyan frekventált helyen fekszik. Illuzórikus, mivel tűnhet bármelyik magashegység tengerszemének, akárcsak a bükki társa, de a végén a gát sejteti, hogy szintén mérnöki turpisság vezérelte csalás ez. Mit sem von le az értékéből, hiszen kékes vize olyan, akárcsak A gyűrűk ura szín- és képi világa. Harmatos, friss levegővel telített erdeje igazi felüdülés a szmogban tipródó városi hörgőknek. Maga a falu is megér egy külön sétát, de oda szintén máskor megyünk...

Szögliget következett. A két célpont Szádvár és Derenk volt. Hajdani erősség, lengyel falu. Rövid séta, némi kitérő, kaptató után a vár északkeleti magasságában tájékoztatta a vándort a tábla, miszerint a piros jelzés megváltozott. De nem csak a jelzés, hanem a vár is bizonyára. Olyan kapuzaton vezetett utunk, amelyen át Tolkien világára nyitott portált, akárcsak Valimar városának egy szegletébe csöppentünk volna. Az alsó várudvar sejtette az egykori nexust, amellyel a vár rendelkezett. Felújítás vagy sem? Nehéz megtalálni a megfelelő választ. Bár lándzsát törni egy vélemény mellett bármikor tudok, ebben a kérdésben nehezen tudok dűlőre jutni. Itt a romokba belesimul mindaz, amit a korszerű szemléltetés, újító szemlélet megidézni akar. A fából ácsolt lépcsők, szemléltető elemek harmonizálnak a csorba falakkal, egymást átfonva alkotnak egy olyan atmoszferikus egységet, amelyért érdemes felkaptatni a sok-sok fokon, hogy a felső várra juthassunk. Törmelékes halmai, málló falszakaszai a gondosságot viselik magukon. Éredemes egy sétát tenni fenn is, ahol egy-egy épület, ciszterna helyét sejteni lehet, nem is beszélve a pazar kilátásról. A látvány mellé beillett a testi táplálék is, hogy innen letekintve legyenek könnyebbek a falatok. 

Horthy Miklós. Egy ember, akinek a személye megosztja a történészeket, a politkai táborokat. Egyesek méltatják erényét mint karizmát, aki kiemelte a szégyenteljes őszirózsás ,,forradalom" és a Tanácsköztársaság istentagadó káoszából az országot, egy olyan történelmi pillanatban, amikor hajszál híján lett az ország a szomszédainak, egykori népei követeléseinek martaléka. Ha létezik csoport, amelyik nem pozitív felhanggal említi a nevét, az az egykori Derenk falu lakosainak, leszármazottainak lengyeljei.
A Trianon utáni Magyarország utolsó lengyel ajkú falva. A neve a dereń szóból származik, ami somot jelent. A XVIII. század elején elnéptelenedett a hadakozások, majd az itt is tomboló pestisjárvány következtében, ezért gorálokat telepítettek ide, akik egészen 1943-ig nem asszimilálódtak. A vesztét mégsem ez okozta, hanem az, hogy Horthynak kellett a vadászterület, hiszen Szelcepusztán vadászkastélya volt, a falu pedig túl közel feküdt hozzá. Ezért kellett az itt élőknek távozniuk. Így lehetséges az, hogy Ládbesenyő 12%-a a mai napig lengyel, hiszen a lakosokat innen más helyekre költöztették. Egyetlen lakos tagadta meg a kitelepítést, így ő maradt. Már a volt központtól nem messze feltűnt az első fehér-piros (lengyel bikolór) tábla, amin fel volt tüntetve az ott élő tulajdonos neve, kitelepítésének ideje és a célállomás neve. 


Bővebb autentikusságért katt a linkre!

https://www.youtube.com/watch?v=lD27jKWjomM

 

A házakat elbontották, de a sűrű bokros, fás növényzetben tisztán látszanak a hajdani házfalak, mint kísértetek, akik az úri huncutság martalékára hívják fel a figyelmet. A temető, az iskola megmaradt. Az előbbiben sok kivehető sír, lengyel és magyar koszorúk, lista az elhunytakról egy táblán. Egy kisebb fahíd, egy fakapu. Ezt már a táblával együtt az emlékező utókor tette hozzá. Akárcsak az iskola üresen ásító ablakaival újrameszelt, felújított épületét. ,,Miejsce pamięci polskiego Derenku", azaz Dernek lengyelségének emlékhelye. Ez lett a hajdani alma mater, ahol a falon Jézus és Szűz Mária képein kívül az üresség, a csend, a halál és a béke honol. Míg van napfény, felöltözteti ezt a helyet, de a dermedtség az éjszakával jön. Egy mementója mindannak, amivé az emberlakta vidédkek válhatnak, ha ilyen lesz a világ...
Egy kápolna, néhány pad a híveknek. Azért vannak ide tévedő hívek, lakosok, kíváncsiak. Leereszkedve a dombról még egy düledező romház jelenti az utolsó kapcsot, a sok-sok táblával, a fantázia kiegészítette faluhellyel. Indulni kell...

Hogy az elmúlt szűk száz év mennyire átszabta a társadalmi lélektant, az osztályokat, tette embert embernek farkasává, azt kár részletezni. Ha restaurálni kell mindazt, ami volt, akkor a szakmabeliek igencsak vakarják a fejüket, de erre egy igazi kiemelkedő példa Edelény. A L’Huillier-Coburg kastély megsínylette azt, ami a bolsevik csürhe pusztítását illeti. Míg másokat hagytak lepusztulni, lettek téeszirodák, szanatóriumok, addig itt általános iskola működött. Igaz, már a Horthy-korban az Igazságügyi Minisztérium tulajdonában volt, ahol irodákat üzemeltettek. Az állagromlást legyőzve emelték egy kisebb borsodi Versailles-já. A megőrző szándék, a mai kor tárlatvezetésének ötvözetével egy nagyon kellemes másfél órát töltöttünk el. Munkálkodik bennem egy meghatott tisztelet az idegenvezetés, az alkotók, a restaurátorok iránt, ezért sem tartom illőnek, hogy lelőjem mindazt, amire itt a látogató számíthat. Ha valaki erre vetődik, akkor álljon meg, keresse fel! Mindenképp gazdagabban távozik, mint annak előtte! :)

Az Esztramos túl saras terepet jelentett, ezért Tornaszentandráson a templom körbejárása maradt. Ezzel a településsel búcsúztattuk a Párommal a bükki és csereháti kirándulásunkat. Változatos élményeket, felemelő, boldog és melankolikus mementók garmadáját láttuk. Tanúi voltunk a megújulásnak, a pezsgésnek, a pusztulásnak, a történelemnek. Borsod volt, van és kívánjuk, hogy sokáig éljen! Vivát!

Köszönöm a megtisztelő szakkádokat!


Farkas Csaba Tamás


Képek:





Itt is eléred a képeimet:


vagy felveheted velem a kapcsolatot a csabatamasfarkas@gmail.com címen.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csellengowilkowski.blog.hu/api/trackback/id/tr3916734552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása